De Tweede Ronde. Jaargang 25
(2004)– [tijdschrift] Tweede Ronde, De–
Auteursrechtelijk beschermd
[pagina 168]
| |
Vier gedichten
| |
Kísérlet borral és gyertyávalA félig tele borospoharat
egy gyertya elé állítom: sötét van,
gyertyaszag - épp az elõbb fújtam el
a többi gyertyát, hogy az észlelés
még pontosabb legyen: hibátlan, ép
A pohár tengelyébõl nézve két
gyertyát látok, vagy pontosabban egy
gyertyát két kanóccal: kétfelõl
világítják be a mézfényû bort,
s középen semmi sincs, csak ujjnyomok,
felszáradt vízcseppek körvonala,
pedig a gyertya ott van, látható
a viaszhenger a pohár üveg-
szára mögött, tán félarasznyira.
Ha fejem apránként felemelem,
a henger megnõ, és a láng hegye
felbukkan a bor felszíne mögött,
s már három láng ég: kétoldalt, középen.
| |
[pagina 169]
| |
[Nederlands]in het midden. De steel van het glas projecteert
een scherpe, heen-en-weer wiegende lichtbundel
op het witte blad waarop ik schrijf,
en als ik het glas dichterbij duw,
breidt de streep zich uit tot een bevende kegel,
en op de ronde oppervlakte verschijnt
het beeld van de opbrandende kaars, het glas
wordt met een levende vlam gevuld: een
tulpvormig geel gloeien, mijn ogen
worden erdoor verblind.
Opeens werpt zich
het negatief van de vlam zwartend
voor het licht: er is roet over het glas
gewolkt toen de vlam het aanraakte.
Met mijn nagel kras ik er een luie
spiraal in. Ik ben moe geworden. Waar
zijn woorden goed voor? Immers, terwijl
ik dit schreef, werd de kaars kleiner, ik heb
een slok van de wijn genomen, ik zou opnieuw
moeten beginnen met het schrijven: nacht,
glas wijn, kaarsvlam.
(En de tijd.
Die verandert de slotsom altijd.
Er is toch geen slotsom.)
Het geeft niet. Ik drink
de wijn uit - hij is licht, zurig -, ik spoel
het glas om en ik ga naar bed,
de kaars zal vanzelf wel doven.
| |
[Hongaars]A pohár szára ide-oda ingó
széles és éles fénypászmát vetít
a fehér lapra, amin írok, és
ha a poharat közelebb tolom,
a sávja rengõ kúppá szélesül,
megjelenik a kerek felszínen
a fogyó gyertya képe, s a pohár
megtelik eleven lánggal: tulipán
formájú sárga izzás, a szemem
belekáprázik.
Hirtelen a láng
negatívja vetõdik feketén
a fény elé: korom futotta el
az üveget, ahogy a tûzhöz ért.
Körömmel lusta csigavonalat
karcolok rá. Elfáradtam. Mire
elég a szó? Hisz amíg írtam ezt,
a gyertya kisebb lett, a borba is
belekortyoltam - kezdhetném megint
a leírást elölrõl: éjszaka,
pohár bor, gyertyaláng.
(És az idõ.
Mindig módosít a végösszegen:
nincs is végösszeg.)
Nem baj. Megiszom
a bort - könnyû, fanyar - és elmosom
a poharat, és aludni megyek,
a gyertya úgyis kilobban magától.
| |
[pagina 170]
| |
GemakkelijkerHet zou gemakkelijker zijn van een beertje te houden, van een klein hondje, van een plastic pop. Alles is gemakkelijker dan deze koortsige, donkerwoeste ogen, bliksemend van woede. Ik zou met hem onder het bed gaan kruipen, hem daar sussen in een stoffig hoekje, hij zwijgt, hij roert zich niet, is warm. Zijn oren en zijn neus zijn al vol tranen. Ik sluit mijn ogen, hou hem vast, het is stil, hij leeft, ik lig, ik ben er niet. | |
Könnyebb lenneKönnyebb lenne szeretni mackót,
kiskutyát, múanyag babát.
Minden könnyebb, mint ez a lázas,
sötét, düh tajtékozta szem.
Ágy alá bújnék, ott ölelném,
csitítgatnám porszagú zugban,
hallgat, nem mozdul és meleg.
Csurom könny már a füle, orra.
Szorítom lehunyt szemmel, csend van,
õ él, én fekszem, nem vagyok.
| |
[pagina 171]
| |
Dit heb je gisteren geschrevenJe laat een boodschap achter op je apparaat
en een minuut later luister je het af:
jij bent het die spreekt, zo acht, tien steden verder.
Men neemt een foto van jou, zo een digitale -
geen film, geen papier - een moment is genoeg:
meteen zit je daar vruchtensoep te eten,
op de laptop, aan de tafel in de tuin -
op het beeld staan: de tafel, jij, de laptop.
En dit alles op één dag. Jouw bestaan
laat sporen achter in het fijne zand van de minuten.
De eb en vloed van uren is tot rust gekomen,
je kunt het geheime schrift van je tijd lezen.
Je buigt en kijkt erin, als in een toverspiegel:
je ziet jezelf - en dit betekent vast wel iets.
‘Ik kom aan met de trein van straks, van even later.’
Tuin, huismuur, tafel, beeldscherm en een lepel.
Je verleden staat open, is binnen handbereik.
Het betekent niets. En je raakt steeds verder -
terwijl het water je sporen overspoelt.
| |
Ezt tegnap írtadÜzenetet hagysz saját rögzítõdön,
s egy perccel késõbb visszahallgatod:
te beszélsz, nyolc-tíz városnyira innen.
Lefényképeznek, digitálisan -
nincs film, papír - elég egy pillanat:
máns ott eszed a gyümölcslevest
a kerti asztalra tett laptopon -
a képen kerti asztal, te s a laptop.
És minden egy napon. Nyomot hagyott
a percek finom homokján a léted.
Megcsendesült az órák árapálya,
hogy idõd titkosírását elolvasd.
Feléhajolsz, mint jóstükör fölé:
agad látod - ez valamit jelent.
‘A késõbbi vonattal érkezem.’
Kert, házfal, asztal, képernyõ, kanál.
Kitárva múltad, karnyújtásnyira.
Nem jelent semmit. Máris távolodsz -
és talpad nyomát elönti a víz.
| |
[pagina 172]
| |
Fotograferen van meeuwenEerst en vooral de windrichting. Het tijdstip. Of de lucht klaar is, mistig of bewolkt, is het water lichtend ofwel golvend, het riet roestig rood, groenblauw gestreept of blauwigzwart de hemel, het meer, en hoe is de overkant, en zijn de stenen, de gebrokkelde rotsen nat aan de kant, en liggen er plataanbladeren tussen, of gebroken rietstelen of slijmige algen, en of we genoeg stukjes brood hebben meegenomen die we kunnen breken om ze omhoog te gooien, en of we ze hoog genoeg kunnen gooien, en hoeveel vogels zijn er, en hebben ze honger, of is hun buik vol, en zullen ze de kruimels al pakken als ze omhoogvliegen of pas als ze omlaagvallen, zullen ze bliksemsnel voortflitsen of zullen ze hangen op gespreide vleugels, wachtend op het werpen, hun koppen zenuwachtig bewegend - dit alles is heus niet om het even, om maar van de kwaliteit van ons apparaat en die van de film te zwijgen, en vooral van het problem dat we maar twee handen hebben: we kunnen of gooien, of fotograferen. | |
Sirály-fényképezésElõször is a szélirány. A napszak.
Felhõs, ködös vagy tiszta az idõ,
csillámlik-e a víz vagy fodrozódik,
rõtvörös-e a nádas, sávosan
zöldeskék-e vagy kékesfekete
az ég, a tó, a túlpart, nedves-e
a víz szélén a sziklatörmelék,
és közein hullott platánlevél
vagy nádtörek, vagy nyálkás alga gyûl,
és hogy vittünk-e magunkkal elég
morzsolgatható és hajítható
kenyérdarabkát, és hogy a dobás
elég magas röpívû-e, és a
madarak hányan vannak, éhesek
vagy jóllakottak, és vajon a prédát
felszálltában vagy hulltában vagy épp
elmerülõben érik, sebesen
villannak el vagy kitárt szárnyukon
függeszkednek, s ideges fejük
meg-megrándítva várják a dobást -
mindez nem mindegy, sõt, nem is beszélve
a szögrõl, vagy a gépünk és a film
minõségérõl, és különösen
arról a gondról, hogy csak két kezünk van,
és vagy dobálunk vagy fényképezunk.
|
|