De Tweede Ronde. Jaargang 19
(1998)– [tijdschrift] Tweede Ronde, De–
Auteursrechtelijk beschermd
[pagina 171]
| |
Twee gedichten
| |
I am here. You are there.Az első angollecke s egyszersmind bevezetés
az alapszerkezetbe: az én csak itt lehet,
a te csak ott. És most, honey, valóban:
én itt vagyok. You are there.
De most nem a szubtilisabbik én sajog,
nem a szemantika kénlehű kráterébe
mered Empedoklészként az az én,
aki itt maradt. Sajgás és meredés
(ha már így szóba került)
egészen más jellegű. Nem is igazi itt-ott ez.
Én itt vagyok, you're elsewhere.
Csak egy kitüntetett
pont maradt. Kitűnő
ötlet volt az a félangolos távozás.
Sok minden
leegyszerűsödött, elmaradt.
| |
[pagina 172]
| |
[Vervolg Nederlands]En op dit punt, Sarah, my dear, krijgt het gedicht
dat ik juist over ons schrijvende ben
een afschuwelijk open karakter.
Moet ik een of andere zoete herinnering veinzen?
Of zo'n concrete-stevige van het soort
‘Als de R-straat (huisnummer, verdieping,
flatnummer) zou kunnen praten’? Nee.
Zoiets zeker niet. Die configuratie
‘hoe we het in de koffer, op de ladder
en ieder voor zich deden’ laat ik aan andere vakgenoten over.
(Trouwens - nu het dan ... - ja, hoe deden we het?
Net als de andere boerenkinkels. Of fraaier gezegd:
zoals de keutervrouw het placht te doen met de keuterboer.)
- Of liever een ‘karakteristieke’: zo-één-als-ik-altijd-doe?
een tijdssfeertje, wat inteelt (iedereen weet wie wie is),
een gekscheerderig diepgangertje tegelijk
over de verfijnde structuur van het huwelijksleven
en het juk der verhoudingen? Hm?
| |
[Vervolg Hongaars]S ezen a ponton szörnyű nyitottá
válik, Sarah, my dear, a vers, amit éppen
irandó vagyok rólunk.
Negélyezzek édes emlékezést?
Vagy egy olyan ‘konkrétan-vastagon’-t:
‘Az R. utca (házszám, emelet, ajtó),
ha beszélni tudna’-fajtát? Nem.
Utóbbit semmiképp sem. Ezt a
‘hogy csináltuk kofferben, létrán, külön’
konfiguratikát más kollégáknak hagyom.
(És különben is - ha már... - hát hogy csináltuk?
Ahogy a többi tahó. Vagy ékesebben:
mint szokta pórral pómő.)
- Vagy inkább egy ‘jellemző’ olyat-amilyet-szoktam?
korhangulat, belterj (mindenki tudja, ki ki),
egyben évődőleges mélyke
a házasélet finomszerkezetéről
s a viszonyok jármáról? Hm?
| |
[pagina 173]
| |
[Vervolg Nederlands]Genoeg. Kappen ermee. (Hoewel, ik blijf uit-
eindelijk een toneelspeler, een clown;
als veertig jaar niet genoeg was om daar
iets aan te doen, dan zal nog eens zo'n tijd
ook niet helpen, en zoveel rest er niet eens.)
Toen we elkaar vorig jaar, twee jaar na dato,
onverwacht weer zagen (vrienden hadden ons
deze wederzijdse verrassing bereid), konden we
tot het eind toe alleen maar grinniken en elkaar aangapen
(het bevriende echtpaar glimlachte begrijpend),
daarna gingen we in de nacht met de tram door het
ziekenhuistuinachtige Boeda, daarna probeerden we
een taxi voor je te pakken. Je vroeg: Kom je mee?
Ik antwoordde: Hoezo? Je knikte en lachte wat.
I am here. You are there.
Ik keek de verdwijnende
lichtjes na.
De eerste les ken ik.
Nu komt het lost forever.
Maar dat zal
stukken sneller gaan.
| |
[Vervolg Hongaars]Hagyjuk a francba. (Bár, ha negyven év
nem változtatott azon, hogy alap-
vetően színész vagy bohóc vagyok,
nem fog még egyszer ugyanannyi sem,
és ennyi idő nem is marad már erre.)
Amikor tavaly, két év után, újra találkoztunk,
váratlanul (barátaink kölcsönös
meglepetésnek szántak bennünket),
végig csak röhögcséltünk meg ámultunk egymásra
(a baráti házaspár értően mosolygott),
aztán villamosoztunk a kórházparkszerű
budai éjszakában, aztán fogtunk
neked egy taxit. Kérdezted: Velem jössz?
Én válaszoltam: Minek? Te mosolyogva bólintottál.
I am here. You are there.
Néztem a távolodó
helyzetlámpák után.
Az első leckét tudom.
Most jön a lost forever.
De ehhez
már kevesebb idő elég.
| |
[pagina 174]
| |
Gedicht van een onbekende Oosteuropese dichter uit 1955Vaal geworden,
als de rode en de rood-wit-groene vlag,
die we jaar in jaar uit bij feestdagen in de aangemetselde
ijzeren houder boven het portaal uithingen,
vaal is de wereld, kleurloos geworden.
Op een broeierige
zolder ligt zwijgend
een gedemonteerde wereld
onder een dikke laag stof.
De menigte is verdwenen,
opgegaan in geschreeuw,
verwaaid met de wind.
In plaats van feestdichters
zal nu de wind gedichten lezen,
potsierlijk stof en zinderende hitte
zal boven het betonnen plein weerklinken.
Dat we hier vrouwen liefhadden: onvoorstelbaar.
| |
Ismeretlen kelet-európai Költö verse 1955-bőlKifakul,
mint a két zászló, melyet,
évre év, a kapu fölé gipszelt
vashüvelybe kitettünk ünnepekkor,
fakul, veszti színét a világ.
Hol vannak az ünnepek?
Vastag por alatt,
a meleg
padlástérben hallgat
egy szétszerelt világ.
Eltűnt a menet.
Átváltozott ordítássá
és elszéledt a széllel.
Ünnepi költők helyett
most majd a szél mond verseket,
kerge port mond és vibráló hőt
a betontér felett.
Hogy itt szerettünk nőket: hihetetlen.
| |
[pagina 175]
| |
[Vervolg Nederlands]Een aarzelend heden
- neerdwarrelend stof - zweeft
boven de tijd
van roodgloeiende
hoogovens en strakgetrokken kabels.
Boven de nimmer voltooide gebouwen,
de zwendel van het imperium.
Waar ik in geloofde,
daar geloof ik niet langer in.
Maar ik herinner me dagelijks
dat
ik er ooit in geloofd heb.
Niemand zal ik het vergeven.
De afschuwelijke eenzaamheid
schilfert af,
als roestige rails in de zon.
| |
[Vervolg Hongaars]Áttüzesedett
kohók, megfeszült kötelek
kora felett
tétova jelen
- alásüllyedő por - lebeg.
Félbemaradt épületek:
birodalmi szédelgések felett.
Amiben hittem,
többé nem hiszek.
De hogy hittem volt,
arra
naponta emlékeztetem magam.
És nem bocsájtok meg senkinek.
Pattogzik
szörnyű magányunk,
mint a napon a rozsdás sinek.
|
|