De Tweede Ronde. Jaargang 5
(1984)– [tijdschrift] Tweede Ronde, De–
Auteursrechtelijk beschermd
[pagina 135]
| |
Vier gedichten
| |
SztrádaAz autósztrádán, ahol a sebesség
más, mint a kihagyó szívverésé,
nyúltetemek, benzingőztől bódult
fácánok hevernek,
az útszélre kicsapódva.
Gépjárművek, madarak, emberek
vonulása.
Kihagyó szívverés. Sebesség.
A dolgok összefogództak,
azután eleresztették
egymást.
A széthasadt kocsilámpán
rezgő szárnnyal pihennek a lepkék.
S egy lapulevél sötétzöld árnyékában
békésen heverve, a közelmult
eseményeiről értekeznek
egymással a vakok, a süketnémák.
| |
[pagina 136]
| |
AlbumDe niet-bestaande fotoalbums
zijn vol.
Kom, we gaan eens bladeren!
Ach, zie je dit knappe jonge stel?
Nee, zíj́ hadden inderdaad
geen retoucheur nodig.
Alles is goed ontwikkeld. De kwaliteit
van het papier is voortreffelijk, evenals
de instelling, de keus van de
lokaties en de keus van verdere lokaties.
Het geglansde
of enigszins mat gehouden oppervlak
is volkomen
en onherstelbaar
leeg.
| |
AlbumA nem létező fényképalbumok
beteltek.
Lapozzuk végig őket!
Ó, ez a gyönyörű, fiatal pár!
Itt valóban
nem volt szükség retusra.
Az előhívás sikerült. A papír
minősége kiváló, akár
a beállítás, a helyszinek
kiválasztása, tovább pergetése.
A fényezett
vagy kissé matt felület
egészen
utólérhetetlenüi
üres.
| |
KoffiehuisVliegevleugels uitrukken deed ik nooit.
Ik keek enkel toe als ze in het najaar van
de ruiten vielen, groen in de
groenige regen; minuscule mummies.
Nooit kwelde ik kikkers. Ik wist
ze drukken zich angstig tegen
bemoste stenen aan in de verdroogde putten.
Ze springen vaak door de schuurramen.
En als de zon schijnt plegen ze
vanuit hun veilige schuilhoeken
sombere voorspellingen op te rispen.
Groenige regen en straatbrede ruiten.
Er troont een kikker op het marmeren tafelblad,
doodkalm, de pootjes gekruist.
Neemt een slok uit m'n koffie. Verslindt
de voorbijdwalende vliegen. Sierlijk.
Hij heeft een taak.
| |
KávéházNem tépdestem ki a legyek szórnyát.
Csak néztem, ohogy ősszel lehullnak
az obloküvegről, megzöldülve
a zöldes esőben; apró múmiák.
Nem kínoztam békát. Tudtam,
mohos kövekhez
lapulnak a kiapadt kutakban.
Beugrálnak a pajták ablakán.
S a napsütésben sötét jóslatot
brekegnek föl.
biztos fedezékből.
Zöldes eső és széles üvegtáblák.
Az asztal márványlapján béka ül.
nyugodtan, keresztbe rakva lábát.
Kávémba kortyol. S az arra vetődő
legyeket bekapja, könnyedén.
Feladata van.
| |
[pagina 137]
| |
RelatieVoor János Pilinszky Ik loop met houten klompen de sneeuw in
door het voorste deel van het park tot aan de taxusbomen.
De spanning dooft zichzelf uit en
verlost me.
Op de onderste treden van het vriendelijke
hemelgewelf drentelend zie ik het maanlicht
in steeds wijdere spiralen omhoogklimmen
tot waar men het brandpunt
van blik en terugblik
vermoedt.
De wenteltrap wentelt, verstrooid,
tegen de tranende spiegel op.
De slinger staat stil
in het hart van de gipsengel.
De ster blijft op een afstand.
Waar moet ik me verstoppen
opdat hij me eindelijk ziet?
| |
KapcsolatPilinsky Jánosnak Kimegyek a hóba facipőben,
a park előterén át, a tiszafákig.
A feszültség most önmagát kioltja,
s üdvözít.
A nyájas égbolt legalsó
lépcsőfokain ácsorogva,
nézem, hogy kanyarog fel a holdfény
odáig,
ahol a tekintet s a visszatekintés
gyújtópontja van.
A csigalépcső, eltűnődve,
nekiütődik a könnyező tükörnek.
Az inga mogáll
a gipszangyal szivében.
Tartózkodó a csillag.
Hova rejtőzem előle,
hogy meglásson engem?
|
|